Fürgén mozognak, jól másznak, szaglásuk különösen fejlett. Elsősorban éjjel aktívak, fészküket szinte kizárólag a táplálék keresése érdekében hagyják el. Az egerek fészke szinte mindig a táplálékforrásuk közelében, attól legfeljebb néhány méter távolságra található. A fal vagy padló nagyobb réseiben, de egy szekrény vagy kartondoboz belsejében is fészkelhetnek. A vándorpatkány fészkét leggyakrabban a föld alatt találjuk meg, ezt járatrendszer veszi körül, melynek több bejárata van. A patkányokleggyakrabban valamilyen épület, tereptárgy (járdabeton, betonalap, terasz, farakás, téglarakás stb.) alá építik fészküket. A patkányok táplálékkeresés közben több száz métert is megtehetnek, városi környezetben jellemző, hogy járataik a csatornarendszerrel összefüggnek. Természetes körülmények között az egerek inkább növényi eredetű táplálékot, főként gabonaféléket fogyasztanak, míg a patkányok mindenevők. A legtöbb, ember által fogyasztott élelmiszer és a haszonállatok takarmány a ideális táplálékforrás az egerek és a patkányok számára is.

A patkányok megjelenése városokban gyakran a csatornarendszerrel, a közterületekkel illetve a szomszédos ingatlanokkal függ össze. Elszaporodásuknak a nem megfelelően kezelt hulladék, komposzt, a helytelen élelmiszeripari gyakorlat és az állattartás környezetében hozzáférhető takarmány kedvez.

A rágcsálók ártalmáról és a lakossági védekezés lehetőségeiről a Nemzeti Népegészségügyi Központ részletes tájékoztató anyagot tett közzé honlapján, melyet további információért ajánlok szíves figyelmébe a következő linken: https://www.nnk.gov.hu/index.php/jarvanyugyi-es-infekciokontroll-foosztaly/lakossagi-tajekoztatok/altalanos-tajekoztatok/141-tajekoztato-a-ragcsalok-artalmarol-es-az-ellenuk-valo-vedekezes-lehetosegeirol.

A rágcsálók irtása alapvetően mérgezett csalétkekkel és ritkábban csapdákkal történik. Ugyanakkor a rágcsálók elleni hatékony védekezés érdekében az ingatlantulajdonosnak biztosítania kell, hogy ne legyen a rágcsálók számára szabadon hozzáférhető táplálékforrás a területen. Patkányok előfordulása esetén szélsőséges szituációkban (pl. lomokkal elhalmozott udvar) arra is szükség lehet, hogy a rágcsálók búvóhelyéül szolgáló tereptárgyakat felszámolják.

Ha házilagos kivitelezéssel 4-5 hét után is eredménytelen a rágcsálóirtás, mindenképpen ajánlott szakemberhez fordulni.

A vendéglátóipari és élelmiszeripari egységekben a rágcsálók elleni védekezést jogszabályban meghatározott rendszerben kell végezni, melyet szakember dolgoz ki, de a megelőző jellegű védekezési kötelezettség az egészségügyi, szociális intézményekre és állattartó telepekre is vonatkozik, ahol a megfelelő színvonalú és szabályos szolgáltatást szakember biztosíthatja.

A kullancsok kora tavasztól késő őszig aktívak. Leggyakrabban a közönséges kullanccsal (Ixodes ricinus) találkozhatunk. A kullancs fejlődése 3 stádiumon keresztül meg végbe. Mindegyik stádiumban egy alkalommal szív vért, a gazdaszervezeten csak a vérszívás ideje alatt tartózkodik, mely néhány napot vesz igénybe. A vérszívás után a talajra hull és a lárva egy következő lárva stádiummá (nimfa) alakul. A fejlődés több hónapig tart. A nimfa stádium már valamivel nagyobb termetű és 4 pár lábbal rendelkezik, viszont a lárvához hasonlóan viselkedik. Vérszívás után a nimfa is tovább alakul kifejlett, felnőtt (imágó) kullanccsá. A fejlődés újabb néhány hónapot vesz igénybe. A kifejlett kullancs vért nem szívott állapotban kb. 3mm nagyságú. Vért szívott állapotban kerekded formájú, akár a 11 mm-es méretet is elérheti.

A közönséges kullancs leggyakrabban a növényzeten, az ágak, fűszálak végén várja gazdaszervezetét. A közvetlenül mellette elhaladó emberre (pl. ruházatra, cipőre, lábszárra) vagy a mellette elhaladó állatok szőrzetére kapaszkodik fel, majd viszonylag hosszú keresés után megtalálja a testen a vérszívásra alkalmas helyet, ahova szájszervével befúrja magát.

A kullancsok vérszívásuk során kórokozókat terjeszthetnek, melyek akár az embereket, akár a háziállatokat megbetegíthetik.

A kullancsok ellen egyéni módszerekkel védekezhetünk (riasztószerek, zárt ruházat, szabadban végzett kültéri tevékenység után az esetleg bőrbe fúródott kullancsok célzott és figyelmes keresése, kullancsencephalitis elleni védőoltás) Az esetleg bőrbe fúródott kullancsot minél hamarabb el kell távolítani.

A fű rendszeres nyírása, az aljnövényzet és a bokrok metszése, az avar gyakori összegyűjtése kevésbé nedves mikroklímát eredményez, ami a kiszáradásra érzékeny kullancsok számára előnytelen, másrészt a kevésbé gazdag aljnövényzet a kullancsok táplálékkeresésének hatékonyságát rontja.
A kullancsokat a lakott területek zöldfelületeire jelentős mennyiségben a kutyák és macskák hurcolják be rendkívül fontos a háziállatok kullancscsípéssel szembeni védelme is, amelyhez megfelelő készítmények (pl. spot-on, impregnált nyakörv, aeroszol stb.) állnak rendelkezésre.

A kullancsok vegyszeres irtására nincs lehetőség, mert erre a célra nincs forgalomban engedélyezett irtószer. Az engedély nélküli készítményekkel, vagy növényvédőszerekkel végzett kullancsirtás mindenekelőtt jogszerűtlen, emellett környezettoxikológiai aggályokat vet fel és hatékonysága is megkérdőjelezhető.

Részletes információért figyelmébe ajánlom az Országos Epidemiológiai Központ kullancsok témakörében készített tájékoztató anyagát, melyet a következő linken érhet el: http://www.oek.hu/oek.web?nid=927&pid=1

Kimondottan madárfészkekben, azok közvetlen környezetében fordul elő. Magyarország éghajlatán az épületben fészkelő madarak fészkeiben tud elszaporodni. Rendszertanilag a pókszabásúak közé tartozik, lárva stádiuma 3 pár lábbal, későbbi fejlődési alakjai pedig 4 pár lábbal rendelkeznek. A kifejlett óvantagok (imágók) kb. 5 mm nagyságúak. Minden fejlődési alakja vérrel táplálkozik. Lárva stádiuma néhány több napig szív vért, a későbbi fejlődési alakjai pedig néhány órán keresztül. Elsősorban madarak vérét szívja, az éhezést jól tűri, akár hónapokig is. Ugyanakkor, ha adott élőhelyen túlságosan elszaporodott vagy ha a madarak a fészket tartósan elhagyják, előfordul, hogy a kiéhezett óvantagok új táplálékforrás után néznek.

Amennyiben az óvantagok a lakótérbe juthatnak (pl. az épület padlásteréből, galambházból stb.), előfordul, hogy az ember vérével táplálkoznak. Éjjel, a sötétben aktívak, így főként az alvó embert támadják. Az emberi vér azonban nem alkalmas táplálékforrás számukra, tehát csupán az ember jelenlétében szaporodni nem tudnak. Csípésük bőrtünetet okoz, de kórokozót nem terjesztenek.

Lakások esetén: főleg a fekvőhelyek, ablaktokok kezelése ajánlott permetezéssel (felületkezelő aeroszol palackkal, rovarirtó permettel). Az irtószereket mindig a címkén szereplő használati utasításnak megfelelően alkalmazzuk! A védekezés része, illetve megelőző intézkedés az üres madárfészkek felszámolása, galambfészkelés megakadályozása.

A galambóvantagok megjelenése esetén – különösen, ha nem ismert az ártalom forrása, vagy ha madártartással összefüggésben jelennek meg a kártevők – tanácsolt kártevőirtó szakemberhez fordulni. A szakember meg tudja határozni az ártalom forrását, az esetlegesen nehezen hozzáférhető madárfészkeket is kezelni tudja. Javaslatot és megoldást tud nyújtani a madárfészkelés megakadályozására, a galambok távoltartására.

Az ágyi poloska (Cimex lectularius) a tojásait a búvóhelyein helyezi el. A tojásokból kikelő lárvák igen aprók, 1-2 mm nagyságúak csupán. Fejlődésükhöz szükséges vért szívniuk. Fejlődésük 5 lárvaállapoton keresztül történik, mindegyik állapotnak vért kell szívnia és az egyes stádiumok között vedlés történik. A felnőtt (imágó) ágyi poloska 4-8 mm hosszú, lapos, kerekded testű, szárnyatlan rovar. Három pár lábbal rendelkezik, a lárva állapotok a kifejlett poloskához hasonlóak, csak kisebb méretűek. Az ágyi poloska éjjel, sötétben aktív, az alvó embert támadja. Nappal a búvóhelyén tartózkodik, mely legtöbbször az ágyon vagy az ágy közvetlen közelében van. Bármilyen rés/repedés, melybe a poloska belefér, megfelelő búvóhelyet biztosít számára, ezért egy lakáson belül rengeteg rejtekhelye lehet. Ártalma kizárólag a vérszívás, betegséget nem terjeszt.

Lakások között (társasházban, paneltömbben) a szomszédos lakásokból a villany-, víz-, fűtés vezetékek mentén és az úgynevezett strangokon keresztül, de akár az erkélyen vagy a lépcsőházon át is átterjedhet. Gyakori jelenség még, hogy valaki ágyi poloskával fertőzött szálláshelyen alszik, a poloska véletlenszerűen a poggyászában rejtőzik el, és így az óvatlan személy hazaviszi. Előfordulhat az is, hogy egy ágyi poloskával fertőzött lakásból használt bútorral, berendezéssel, könyvvel stb. kerül behurcolásra.

Minden olyan helyen, ahol az emberek életvitel-szerűen tartózkodnak (alszanak). Azokon a helyeken nagyobb valószínűséggel jelenik meg, ahol a lakók gyakorta cserélődnek és holmijukat magukkal viszik.

Jelenlétére utaló nyomok a csípések, melyek éjjel, álmában érik az embert, továbbá az ágyi poloska ürüléknyomai melyek a matracon, ágyneműn, ágykeret barnás foltok formájában jelentkezhetnek. Az ágyi poloska jelenléte gyakran csak a megtelepedése után hetekkel válik egyértelművé.

A lakossági forgalomban beszerezhető rovarirtó permetek és porozószerek használhatók az ágyi poloska feltételezett búvóhelyeinek kezelésére. Az irtószereket mindig a címkén szereplő használati utasításnak megfelelően alkalmazzuk! Fontos még, hogy a mosható textíliákat magas (60 ^oC feletti) hőmérsékleten történő mosással vagy vasalással az esetleg bennük rejtőző rovarok és összes fejlődési stádiumuk elpusztítható. Az ágyi poloska az éhezést jól tűri, akár 4-5 hónapig is. Ugyanakkor, ha az esetleg búvóhelyéül szolgáló tárgyakat elzárjuk, akkor az rovarmentesítése idővel magától megoldódik. A nem mosható és vasalható érzékeny textíliák, ritkán használt ruhák, könyvek, iratok, könyvek, műszaki cikkek stb. bezsákolása és a zsákok légmentes lezárása (pl. ragasztószalaggal) javasolható. Az így elzárt tárgyak 6 hónapnyi „pihentetés” után biztonsággal, rovarmentes állapotban vehetők használatba.

Életmódjából adódóan a házilagos védekezés sokszor nem bizonyul hatékonynak, ennek több oka is van. Egyrészt, nagyon a poloskáknak nagyon sok búvóhelye lehet, melyre csak a tapasztalt szakemberek gondolnak. Nagyon gyakran az ágyi poloska fertőzöttség több lakást is érint, ahonnan a kezelt területre később újra átterjedhetnek a rovarok. A helyes protokoll az összes esetlegesen érintett lakás egyidejű kezelése, melyre csak hivatásos szolgáltatónak van lehetősége. Tapasztalataink szerint sokaknak az első reakciója, hogy bútorokat, berendezési tárgyakat dobnak ki, hogy megszabaduljanak az ágyi poloskától. Ez nem minden esetben szükséges. A szakember segít eldönteni, hogy a vegyszeres kezelésen kívül mit érdemes megváltoztatni a lakásban a poloska ártalom felszámolása érdekében. Az indokolatlan bútorcsere és annak költsége így megspórolható.

A szálláshelyeknek, idősotthonoknak, munkásszállóknak, kollégiumoknak stb. preventíven kell védekezniük az ágyi poloska ellen, még akkor is, ha igazoltan éppen nincs jelen kártevő az intézményben. A védekezési program elemeit szakember dolgozza ki és hajtja végre.

A szakemberek az ágyi poloska feltételezett búvóhelyeit átvizsgálják, ez a bútorok felforgatásával járhat. A vegyszeres kezelés során általában permetezést, porszórást, esetenként hidegköd-képzést vagy füstképzést végeznek. Az alkalmazott irtószertől függően, előfordul, hogy a lakóknak el kell hagyniuk a kezelt helyiséget néhány órára.

Részletes információért figyelmébe ajánlom az Országos Epidemiológiai Központ ágyi poloska témakörben készített tájékoztató anyagát melyet a következő linken érhet el: http://www.oek.hu/oek.web?to=1725&nid=670&pid=1&lang=hun

Apró, 2-3 mm nagyságú élősködők, igen fürgén mozognak. Megjelenésük általában egy háziállattal (vagy haszonállatokkal) hozható összefüggésbe. Az emberi környezetben több bolhafaj is elszaporodhat. Csípésükkel betegségeket terjeszthetnek, a pestis terjesztésében nagy szerepet játszottak a bolhák, azonban manapság, Magyarországon a betegségterjesztő szerepük kevésbé jelentős, ártalmat csak vérszívásukkal, vagyis csípésükkel okoznak. A kifejlett bolhák (imágók) leggyakrabban gazdaszervezetükön, valamilyen állaton tartózkodnak. Tojásaikat véletlenszerűen hullajtják el, ott ahol a gazdaállat közlekedik. A tojásokból kikelő bolhalárvák így főként a padlón és az állatok fekhelyén lesznek majd jelen. A szabad szemmel alig látható, féregszerű lárvák a talajon található szennyeződésekkel, kifejezetten a felnőtt bolhák lehulló ürülékével táplálkoznak. A lárvák bebábozódnak majd a bábokból kikelő felnőtt bolhák gazdaszervezetet próbálnak maguknak találni. Ugyan a bolhák a bundás állatok szőrzetében megélnek, az emberen és ruházatában legtöbbször csak a vérszívás erejéig tartózkodnak.

Életmódjukból adódóan a bolhák elleni védekezés egyik fontos lépése – ha megoldható – a padló rendszeres (esetleg forróvizes) felmosása. A résmentes padlóburkolattal ellátott, rendszeresen takarított helyeken a bolhák nem tudnak elszaporodni. A szőnyegpadló, nyers beton, döngölt padló és hézagos parketta előnytelen ebből a szempontból. A problémás felületek rovarirtó permettel, felületkezelő aeroszollal, esetleg porozószerrel kezelhetők. Az irtószereket mindig a címkén szereplő használati utasításnak megfelelően alkalmazzuk! A bolhairtáskor figyelmet kell fordítani az állatok kezelésére (pl. bolhanyakörvvel, samponnal, spot-on készítményekkel) és az állatok fekhelyét is rendszeresen meg kell tisztítani.

Egyes állatok, a macskák különösen, érzékenyek bizonyos irtószer hatóanyagokra. Ezért nagyon fontos, hogy a macskákon és környezetükben csak a megfelelő irtószer kerüljön alkalmazásra.

A legyek ártalma elsősorban az, hogy a különböző szennyezett felületeken fordulnak meg és innen kórokozók tapadnak a testükre. Táplálkozásuk során is vesznek fel kórokozókat, melyeket nyálukkal és ürülékükkel közvetíthetnek. A problémát az jelenti, hogy ha a légy a kórokozókkal az élelmiszert illetve az élelmiszerrel érintkező felületeket szennyezi be. A legyek tojásaikat általában valami félfolyékony halmazállapotú, vagy nagy nedvesség tartalmú anyagra helyezik (pl. ételmaradék, hulladék, trágya). A tojásokból kikelő féregszerű lárvák ebben az anyagban fejlődnek, növekednek, majd bebábozódnak. Szobahőmérsékleten 3 hét alatt, nagy melegben ennél hamarabb is végbemegy a legyek teljes fejlődése.

A legyek háztartásokban csak szélsőséges esetekben tudnak elszaporodni, de a legyek tenyészőhelyének megszűntetésével (takarítással) és elektromos párologtató készülékekkel, vagy légtérkezelő aeroszolokkal a probléma gyorsan kezelhető. Bármennyire is kézenfekvő, gyakran megfeledkeznek róla, hogy a legyek elleni védekezés leggazdaságosabb és legtartósabb eleme a nyílászárók szúnyoghálóval való felszerelése.

A kártevő csótányfajok trópusi eredetű, behurcolt állatok és csak az emberi környezetben, a hidegtől védett épületekben tudnak megélni és szaporodni. A fenti példákon kívül hazánkban még egy tucat őshonos csótány fordul elő a szabadban. Összefoglaló néven ezekre erdei csótányokként hivatkozunk. Az erdei csótányok ránézésre a német csótányhoz hasonlóak, ugyanakkor életmódjuk és viselkedésük teljesen eltérő. Az erdei csótányok nappal, fénynél is aktívak, szárnyaikat használják, repülnek. Nem tartjuk őket ártalmasnak, mert a lakóépületekben fennmaradni, szaporodni nem tudnak. Kertvárosi környezetben nyár végén előfordul, hogy megpróbálnak az épületekbe bejutni. Lehetőség szerint a nyílászárókat védjük (hálóval) és éjjel ne világítsuk meg a teraszt, ezzel a lakásba jutásuk többnyire megakadályozható.

Mindenképpen meg kell szűntetni a csótányok táplálékforrását. Lakossági forgalomban mérgezett csalétkek és felületkezelő aeroszolok, permetek, porozószerek állnak rendelkezésre, melyekkel a csótányok búvóhelyeit és közlekedési útvonalait kell kezelni. Az irtószereket mindig a címkén szereplő használati utasításnak megfelelően alkalmazzuk!

A csótányok elleni védekezés akadályokba ütközhet, ha a csótányártalom forrása nem az ingatlanban, hanem pl. a szomszédos lakásban van vagy a csatornarendszerrel áll összefüggésben. A szakember ragasztós csapdákkal meg tudja állapítani az ártalom mértékét és forrását. A csótányirtás mérgezett csalétek (gél) kihelyezésével, sáv- és foltpermetezéssel történik, mely során az összes lehetséges búvóhelyet kezelik. A szakembernek lehetősége van, hogy füstképzéssel vagy hidegköd-képzéssel egészítse ki a kezelést.

Az egészségügyi, vendéglátóipari és élelmiszeripari egységekben a csótányok elleni védekezést jogszabályban meghatározott rendszerben kell végezni, melyet szakember dolgoz ki.

A hangyák a szabadban kimondottan hasznos élőlények. Egyes személyek számára a hangyák jelenléte zavaró, de komolyabb kárt nem okoznak. Életmódjukból kifolyólag kórokozó terjesztő- és élelmiszer szennyező szerepük elenyésző a legyekhez vagy a csótányokhoz képest. A lakásokban ettől függetlenül nem kívánatos a jelenlétük. A hangyapopuláció nagy része a hangyafészekben tartózkodik. A populáció szinte kizárólag úgynevezett dolgozókból áll, akik nem képesek szaporodni. A dolgozók egy része a fészekből kijár táplálékot keresni és behordja az ételt fajtársainak: a fészekben fejlődő lárváknak és a királynőnek. A szárnyas hangyák a hangyapopuláció szaporodóképes egyedei: hímek és leendő királynők. A szárnyas hangyák „rajzáskor” jelennek meg, amely egy szezonális jelenség és általában csak néhány napig tart, ekkor tömegesen találkozhatunk velük.

Mindenképpen meg kell szűntetni a hangyák táplálékforrását. Lakossági forgalomban kaphatók a célnak megfelelő permetszerek, felületkezelő aeroszolok és porozószerek, melyekkel a hangyafészek bejáratát kell kezelni. Elérhetők továbbá a hangyairtó csalétkek, melyek hatásukat lassan fejtik ki, viszont ez idő alatt a hangyák az irtószert a bolyba behordják fajtársaiknak, így az egész populáció mérgeződik. A csalétkekkel együtt más módszereket használata értelmetlen, mert az irtószerek a hangyákat megzavarják és nem fogják a csalétket felkeresni. Az irtószereket mindig a címkén szereplő használati utasításnak megfelelően alkalmazzuk!

Szakemberek bevonására a fáraóhangyák megjelenésekor lehet szükséges, mert ezek nagyobb, akár egész társasházakra kiterjedő populációkat hoznak létre. Ilyen esetben az összes érintett lakás kezelésével lehet az ártalmat teljesen felszámolni.

Ha a darázsfészek nagy, nem látható, nehezen hozzáférhető helyen van, vagy elképzelhető, hogy Ön allergiás a darazsak csípésére, akkor nyugodt lelkiismerettel csak azt tudjuk javasolni, hogy szakember segítségét vegye igénybe.